A kutyák "háziasított" farkasoknak tekinthetők, amelyek sikeresen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a mi feltételeink szerint és irányításunk alatt éljenek. Vajon mi az, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy ezt megtegyék? Mi pedig miért találjuk viselkedésüket vonzónak?

ÚJ ÖKOLÓGIAI ÉLŐHELY
A farkas háziasításának története abban különbözik a legtöbb háziasított állatétól, hogy azt valójában nem az ember szelidítette meg, hanem a farkas választott úgy, hogy az emberek közelségében éljen. Az emberi táborhelyek környéke - egy új ökológiai élőhely (niche) - nagyon is előnyös környezetnek bizonyult. Elfogyasztották a keletkezett hulladékot, az emberi élelem által odavonzott rágcsálókat pusztították, és biztonságban érezték magukat a többi nagytermetű ragadozótól, amelyektől az emberek már megtisztították lakóhelyüket. Az is biztos, hogy a helyi emberek fiatal farkaskölyköket fogadtak be. Néhányukat kifejlett állattá nevelték, majd megették. Mások nagy valószínűséggel a legjobban alkalmazkodó, megélték a felnőttkort, és tovább tudtak szaporodni. A "legbarátságosabb túlélők", a legjátékosabb és legfiatalosabb egyedek maradtak fenn. A farkaskutyák falkája együttesen és ösztönösen beilleszkedett az emberi családokba. Kitűnő hallásuknak és szaglásuknak köszönhetően az őr szerepét látták el, amely külső veszély esetén azonnal riasztotta az emberi "falkát".
       A farkas alkalmazkodásának modern kori megfelelője a róka viselkedésének megváltozása. Ennek a rejtőzködő életmódú, éjszakai ragadozónak - az elmúlt 20 év folyamán - drámaian megváltozott a viselkedése, beépült a városi környezetbe, magabiztos nappali vadásszá, hulladékgyűjtővé vált. Sok ezer évvel korábbi farkas őseihez hasonlóan a róka "menekülési távolsága" - az a távolság, amennyire magához engedi az ellenséget, mielőtt menekülne - lényegesen lecsökkent.

MUNKAKAPCSOLAT
Az emberek hamar rájöttek, hogy amennyire a kutya védi az embercsaládot, ugyanúgy védi háziállatait is, ha kölyökkora óta együtt nevelkedett azokkal állatokkal. Ősi szerepkörét folytatva Namíbiábanis anatóliai juhászkutya védi a kecskéket a gepárdoktól.

A kutyatartás nem csupán a nyugati kultúra kiváltsága volt.  A Föld összes többi részén élő emberek kultúráiban és életében játszottak szerepet a kutyáik. (kép balra)Ez az amazóniai őserdőben élő yanomami indián család is egy háziasított kutya társaságában található. 

           

Saját gépelés - könyvből - ne másolj!